Önszeretet, öngondoskodás, azaz selflove. Amire előbb-utóbb nagyon is szükséged lesz, figyelj csak: a 40-es, 50-es életéveink gyakran egybeesnek az életünk egyik legkomolyabb fizikai és lelki átalakulásával, a perimenopauzával és a menopauzával. Ezzel párhuzamosan a legtöbben ebben az időszakban érjük el karrierünk csúcsát, neveljük és támogatjuk tinédzser vagy már felnőtt gyermekeinket, és gyakran gondoskodunk idős szüleinkről is.
Felelősségvállalás és alkalmazkodás
Ez egy olyan életszakasz, ahol a felelősségvállalás és az alkalmazkodás kiemelten hangsúlyos, és ahol könnyen háttérbe szorulhatunk a saját életünkben. De vajon tényleg önzés, ha ebben az időszakban a saját szükségleteinket is előtérbe helyezzük? A válasz egyértelmű: nem.
Sokan már gyerekkorban megtanuljuk, hogy mások igényeinek előtérbe helyezésével vívhatunk ki figyelmet és szeretetet. Ez a minta felnőttkorban is megmaradhat, és a változókorba érve, amikor a fizikai és lelki erőforrásaink eleve csökkenhetnek a hormonális változások miatt, ez a túlzott önfeláldozás túlvállaláshoz, állandó megfelelési kényszerhez és elfojtott vágyak miatti belső feszültséghez vezethet.
Mikor elég?
Gondoljunk csak bele: ha fáradtak vagyunk az éjszakai hőhullámoktól, ingerültek a hangulatváltozások miatt, de mégis mindenkinek meg akarunk felelni, és nem merjük kimondani, hogy pihenésre vagy segítségre lenne szükségünk, azzal csak tovább fokozzuk a belső feszültséget. Ezt a belső feszültséget tovább fokozza a tünetek eltűrése és a saját igényeink háttérbe szorítása.
Ha mindig mások érdekeit, szükségleteit helyezzük előtérbe, azzal a sajátjaink sérülhetnek. A klimaxos tünetek, legyenek azok fizikálisak (pl. hőhullám, alvászavar, ízületi fájdalom) vagy mentálisak (pl. szorongás, depresszió, koncentrációs nehézség), mind-mind a szervezetünk jelzései a változásokra és felhívás keringőre, azaz: figyelj oda magadra! Ha ezeket figyelmen kívül hagyjuk vagy elfojtjuk, az kimerüléshez, frusztrációhoz vezethet, és hosszú távon ronthatja az életminőségünket és az egészségünket.
Önzés vagy határhúzás?
Felmerülhet a kérdés: hol a határ az egészséges önmagunkra figyelés és az önzés között? Nincs mindenkinél egyformán érvényes és egyértelmű határvonal. A döntések mindig helyzetfüggőek, és figyelembe kell venni a saját erőforrásainkat is. A klimax egy olyan életszakasz, ahol a szervezetünk különösen sok erőforrást igényel a változások kezeléséhez. Ebben az időszakban tehát az egészséges önmagunkra figyelés mértéke szükségszerűen megnőhet. Nem önzés, ha magunkra is figyelünk, még akkor is, ha nehéz időt szakítani magunkra a sok feladat mellett, sőt nagyon nagy szükségünk van (lenne) rá.
Mit tehetsz, hogy előtérbe helyezd magadat?
1. Tudatosítás: Ismerd fel a szükségleteidet és a tüneteidet. Sok nő nem is kapcsolja össze a változókori tüneteket a menopauzával, vagy nem fogalmazza meg egyértelműen, mire lenne szüksége. Az első és legfontosabb lépés a tudatosság. Érdemes tájékozódni, hiteles forrásokból (könyvek, interjúk, szakértők) tanulni a menopauzáról. Ha felismerjük, hogy a tünetek kezelhetők, és nem csak "tűrni" kell őket, az hatalmas lépés a jóllétünk felé. Akár írásban is összeszedhetjük, milyen fizikai, mentális vagy érzelmi szükségleteink vannak ebben az időszakban.
2. Fogalmazd meg és képviseld az igényeidet: Az önérvényesítés elsajátítása sokszor nehéz, mert mély, gyerekkori minták befolyásolnak. Ennek ellenére fontos, hogy megtanuld tisztán kifejezni a saját véleményedet, érzéseidet és gondolataidat. Kommunikálj a pároddal, a családoddal, a kollégáiddal arról, hogy min mész keresztül, és mire lenne szükséged. Az asszertivitás elsajátítása segíthet ebben. Kulcsfontosságú, hogy észrevedd: másokban is hasonló vágyak, igények dolgoznak. Az összeegyeztetéshez elengedhetetlen a kölcsönös empátia, egymás nézőpontjának, mozgatórugóinak megértése, és a nyílt, őszinte, tiszteletteljes kommunikáció.
3. Légy együttérző magaddal: A változókor egy piszok magasról lezúduló, majd ismét felemelkedő hullámvasút lehet. Fontos, hogy együttérzően viszonyulj saját magadhoz. Ne várd el, hogy ugyanolyan teljesítményt nyújts, mint korábban, vagy hogy mindig mindenre legyen energiád.
4. Tűzz ki reális célokat az öngondoskodásra: Az öngondoskodás bevezetése rugalmasságot és kreativitást igényel. Ha nincs időd hosszas mozgásra vagy pihenésre, apró lépésekkel is sokat tehetsz. Például egy pár perces relaxáció, egy rövid séta, egy csésze tea, amit nyugiban elkortyolsz, máris hozzájárulhat az aznapi jóllétedhez.
5. Keresd a társas támaszt és a szakértői segítséget: Biztosan te is hallottál már hasonló bullshiteket, hogy például: „Magányos harcosként állsz az élet tengerében, csak magadra számíthatsz…” nos, ez nettó baromság. Annak ellenére, hogy a megmondó emberek és közösségi média néha a "magányos harcos" képét sugallja, a valóságban a társas támasz, a támogató kapcsolatok rendkívül fontosak. Beszélgess sorstársakkal, barátokkal, kollégákkal és a családoddal. Ne félj szakértő segítségét kérni, legyen szó orvosról a fizikai tünetek enyhítésére, vagy coachról a lelki kihívások megoldására.
Ha eddig nem élted meg, azért tudd, hogy a változókor olyan sok kihívást hozhat, amit biztosan észreveszel, tehát szinte kötelező lesz foglalkozni magaddal. Így lehetőséged is lesz a tudatosabb önmagadra figyelésre.
A szükségletek felismerése és a kifelé történő képviselete és a kellően mély önismeret nem önzés, hanem alapvető feltétele az egészséges, kiegyensúlyozott életnek és a másokkal való minőségi kapcsolatoknak ebben az életszakaszban is. A selflove és mások tisztelete nem zárják ki egymást, a kulcs az önmagad iránti tudatosság és az egyensúly megteremtése.
Ha egyetlen mondatomat viszed el ebből az írásomból, ez legyen: Ne tűrj némán, cselekedj a saját jóllétedért!
